Mese a csalánról

Kapronca, Drávamente székvárosa – amint az sejthető - nevét senki másnak nem köszönheti, mint a számunkra nem mindig kedves csalánnak (horvátul „kopriva”). Így azt is mondhatjuk, Kapronca a csalán városa. A nem éppen közkedvelt csalán ószláv elnevezése örökre megbélyegezte a mi gyönyörű városunkat.
A Kapronca városnév az ezen a vidéken (különösen folyóvizek mellett) gyakori
növény nevéből ered. Pontosabban a legrégibb, 13. századi okiratokban (1207-ben
és 1209-ben), melyekben említést tesznek Kaproncáról (Quopurnicha), nem
településről szólnak, hanem a Kapronca-patakról, mely ma is ezt a nevet viseli.
Feltehetőleg abban az időben, a mai városközpont területén létezett egy
ugyanilyen nevű település is, de akkor még azt nem emlegették dokumentumokban.
A „Castrum Kopurnicha“, mely egy Kaproncához közeli erődre vonatkozik, először
egy Bogodar nevű kamegradi várkapitány iratában kerül említésre 1272-ben.
Kapronca elnevezéséről létezik egy legenda is a tatárjárás idejéből - 1242-ből
- amikor IV.Béla király a tatár hordák elől a tenger felé menekült. Miután
átkelt a Dráván, a tatárok pedig a nyomába eredtek, igyekezett elérni a kalniki
erődítményt. Amikor a Kapronca-patakhoz ért, valahol a mai Kapronca területén,
nem szállt le lováról és mártotta vízbe a lábát, hanem a ló a nyeregből ledobta
a csalánba, amiből a táj igazán bővelkedett. A feldühödött király a helyet
elnevezte Kaproncának, a lakosokat pedig kaproncaiaknak, és így maradt ez a mai
napig.
Tehát, a csalán városunkat megbélyegezte a kezdetétől fogva, ha tetszik, vagy
ha nem is tetszik ez nekünk. Idegenforgalmi szempontból nézve a csalán nem igen
tűnik ígéretesnek, de csak látszólag. Ugyanis, már a régi kaproncaiak is
ismerték a csalán gyógyító hatását, és lehetséges, hogy ez volt a döntő érv,
mikor településüknek nevet választottak. Elődeink a csalánt gyógyításon kívül
valószínűleg étkezésre is használták. Ezt a különlegességet ismerte fel a Város
Idegenforgalmi Közössége, mely kezdeményezte a csalán alapú ínyencségek
készítését, mint természetes és egészséges ételt, de feltételezett a vágykeltő
hatása is. A csalán ismert mint kozmetikai eszencia is, de valószínűleg egyéb
áldásos tulajdonságai is vannak. Kötődése városunk nevéhez, a mese, a
különlegesség a többiekhez mérten, az egészséges étel, a gyógyító hatás csak
néhány elem, mely a látszólag jelentéktelen fogalmat látványos, egyedi,
felismerhető, nem csak kizárólag gasztronómiai idegenforgalmi termékké
formálják, amelyben a városunkat látogatók élvezetet fognak találni.
A csalánból készült ínyencségek, mint ahogy a csalán alapú emléktárgyak is
jelen vannak valamennyi jobb kaproncai vendéglátó egységben és
emléktárgyüzletben is. A csalánról szóló mese pedig a Reneszánsz Fesztiválon
jut kifejezésre teljesen.
A valamikori kaproncaiak tisztelték és használták a csalánt, mi pedig hiszünk nekik és büszkén folytatjuk ezt a mesét.
*Megjegyzés: Azt, hogy a csalán közkedvelt volt a szlávok körében, bizonyítják
a földrajzi nevek valamennyi szláv országban (Szlovénia, Szerbia, Bosznia és
Hercegovina, Szlovákia, Csehország és Lengyelország).