Mese a csalánról

Kapronca, Drávamente székvárosa – amint az sejthető – nevét senki másnak nem köszönheti, mint a számunkra nem mindig kedves csalánnak (horvátul „kopriva”). Így azt is mondhatjuk, Kapronca a csalán városa. A nem éppen közkedvelt csalán ószláv elnevezése örökre megbélyegezte a mi gyönyörű városunkat.

A Kapronca városnév az ezen a vidéken (különösen folyóvizek mellett) gyakori növény nevéből ered. Pontosabban a legrégibb, 13. századi okiratokban (1207-ben és 1209-ben), melyekben említést tesznek Kaproncáról (Quopurnicha), nem településről szólnak, hanem a Kapronca-patakról, mely ma is ezt a nevet viseli. Feltehetőleg abban az időben, a mai városközpont területén létezett egy ugyanilyen nevű település is, de akkor még azt nem emlegették dokumentumokban. A „Castrum Kopurnicha“, mely egy Kaproncához közeli erődre vonatkozik, először egy Bogodar nevű kamegradi várkapitány iratában kerül említésre 1272-ben.

Kapronca elnevezéséről létezik egy legenda is a tatárjárás idejéből – 1242-ből – amikor IV.Béla király a tatár hordák elől a tenger felé menekült. Miután átkelt a Dráván, a tatárok pedig a nyomába eredtek, igyekezett elérni a kalniki erődítményt. Amikor a Kapronca-patakhoz ért, valahol a mai Kapronca területén, nem szállt le lováról és mártotta vízbe a lábát, hanem a ló a nyeregből ledobta a csalánba, amiből a táj igazán bővelkedett. A feldühödött király a helyet elnevezte Kaproncának, a lakosokat pedig kaproncaiaknak, és így maradt ez a mai napig.

Tehát, a csalán városunkat megbélyegezte a kezdetétől fogva, ha tetszik, vagy ha nem is tetszik ez nekünk. Idegenforgalmi szempontból nézve a csalán nem igen tűnik ígéretesnek, de csak látszólag. Ugyanis, már a régi kaproncaiak is ismerték a csalán gyógyító hatását, és lehetséges, hogy ez volt a döntő érv, mikor településüknek nevet választottak. Elődeink a csalánt gyógyításon kívül valószínűleg étkezésre is használták. Ezt a különlegességet ismerte fel a Város Idegenforgalmi Közössége, mely kezdeményezte a csalán alapú ínyencségek készítését, mint természetes és egészséges ételt, de feltételezett a vágykeltő hatása is. A csalán ismert mint kozmetikai eszencia is, de valószínűleg egyéb áldásos tulajdonságai is vannak. Kötődése városunk nevéhez, a mese, a különlegesség a többiekhez mérten, az egészséges étel, a gyógyító hatás csak néhány elem, mely a látszólag jelentéktelen fogalmat látványos, egyedi, felismerhető, nem csak kizárólag gasztronómiai idegenforgalmi termékké formálják, amelyben a városunkat látogatók élvezetet fognak találni.

A csalánból készült ínyencségek, mint ahogy a csalán alapú emléktárgyak is jelen vannak valamennyi jobb kaproncai vendéglátó egységben és emléktárgyüzletben is. A csalánról szóló mese pedig a Reneszánsz Fesztiválon jut kifejezésre teljesen.

A valamikori kaproncaiak tisztelték és használták a csalánt, mi pedig hiszünk nekik és büszkén folytatjuk ezt a mesét.

*Megjegyzés: Azt, hogy a csalán közkedvelt volt a szlávok körében, bizonyítják a földrajzi nevek valamennyi szláv országban (Szlovénia, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Szlovákia, Csehország és Lengyelország).